1.-2. Fejezet

 

Első fejezet

 

Fordította: Aemitt

 

– Ez a pap őrülten dögös – suttogtam, tekintetemet a férfira szegezve, aki a szószéken állt, és a templomban lévő, megrögzött ájtatos közösségnek szajkózta a vallásos baromságait.

– Ugye? – suttogta vissza a testvérem, Annie, a vállamra hajtva a fejét. – Micsoda pazarlás.

Egy templomban ültem, és arra vártam, hogy végignézzem az unokahúgom elsőáldozását. Megpróbáltam kikönyörögni, hogy ne kelljen részt vennem, de Annie ragaszkodott hozzá, hogy Ruth azt akarja, hogy ott legyek.

Így hát ott voltam. Az első sorban, néztem, ahogy a legszexibb férfi, akit valaha láttam, a Bibliából olvas fel részleteket, és kétségbeesetten azt kívántam, bárcsak eljutna arra a részre, amikor Ruthnak ki kell ennie az ostyát a kezéből, hogy elhúzhassak onnan a fenébe.

Végül a pap szólította Ruthot, aki felállt, és az oltárhoz lépett. Aztán az apja, John is felállt és követte. Aztán Annie is felállt, ujjai a bicepszem köré kulcsolódtak, és talpra rántott.

– Mit csinálsz? – mordultam a fülébe, miközben követtem őt, hogy felsorakozzam a családja mögött.

– Mindannyian úrvacsorát veszünk – válaszolta Annie.

– Én nem vagyok katolikus – emlékeztettem.

– Fogd be és edd meg – sziszegte.

Ruth előre lépett, a pap pedig lehajolt, és egy ostyát tett a szájába. Mögöttünk egy hangos sóhaj visszhangzott az egyébként csendes templomban.

Kibaszottul hátborzongató volt.

John előre lépett, és elfogadta az áldozást. Aztán Annie. Nekem pedig nem volt más választásom, mint követni a példájukat.

Letérdeltem a lépcsőre, ahogy Ruth szülei tették előttem, kinyitottam a számat, és a pap egy vékony hungarocelldarabnak tűnő valamit helyezett a nyelvemre. Összezártam az ajkam, de úgy látszik, kicsit túl gyorsan tettem, mert ajkaim közé zártam a pap ujjának hegyét.

A szemei meglepetten tágra nyíltak, és egy apró mosolyt küldött felém, miközben a forróság felkúszott a nyakamon, és szétterült az arcomon. Felpattantam, és siettem visszaülni Annie mellé, miközben az undorító dolog a számban ragaccsá olvadt, és kényszerítettem magam, hogy lenyeljem.

– Jól vagy? – kérdezte Annie, rám bámulva.

– Megalázva érzem magam – mondtam neki. – Meddig fog még tartani ez az egész?

Megfordult, hogy a várakozók sorát nézze, aztán visszafordult, hogy megvonja a vállát, és rám nézzen.

– Ugye lesz pia az after partin? – kérdeztem tőle.

– Teddy, mi katolikusok vagyunk – emlékeztetett. – Persze, hogy lesz pia.

Hála Istennek az apró örömökért!

Majdnem egy órába telt, mire mindenki megkapta a hungarocell ostyáját és visszaült a helyére. De végül véget ért a szertartás, és az emberek elkezdtek a sorok között sorakozni, hogy távozzanak. Nem értettem, miért tart ilyen sokáig, amíg az emberek kimennek az ajtón, de ahogy közelebb értünk, rájöttem, hogy mindenki megállt kezet fogni a pappal, akit épp most haraptam meg.

Kibaszottul fantasztikus.

– Stone atya – mondta Annie boldogan, amikor odaértünk hozzá. Megfogta a kezét, és sugárzott. – Köszönöm szépen! Gyönyörű volt a szertartás.

– Nagyon szívesen – biztosította a férfi. – Köszönöm, hogy részt vehettem Ruth különleges napján.

– Nem is akartunk volna mást – erősködött Annie. – És ugye eljön a partira?

– Nem hagynám ki – mondta, és a tekintete a nő válla fölött találkozott az enyémmel.

– Ó! Ő a testvérem, Teddy – mondta gyorsan Annie, megragadta a kezemet, és előre húzott.

– Anyu – nyafogta Ruth. – Ki kell mennem a mosdóba.

– Elnézést kérek – mondta Annie, és Stone atyára, majd rám mosolygott. – Mindkettőtökkel találkozunk a házban.

És akkor egyedül maradtam a pappal.

– Örvendek – mondta Stone atya, és kezet nyújtott.

– Én is. Nézze, nagyon sajnálom azt a... dolgot. – A templom eleje felé mutattam. – Ez az én elsőáldozásom is, azt hiszem.

– Hát, én mindig örülök, ha egy másik Bartlettet is beavathatok – mondta kötekedve. – De ne aggódjon, ez gyakran megtörténik. – A zsebébe nyúlt, és elővett egy nedves törlőkendőt. – Valóban.

– Hát, ettől nem érzem magam jobban, de azért köszönöm, azt hiszem – kuncogtam. – És köszönöm, hogy ilyen szép szertartást szolgáltatott az unokahúgomnak. A testvérem már hónapok óta stresszel emiatt.

– Ezt jól titkolja. – Elmosolyodott, én pedig átkozottul majdnem térdre rogytam. Hogy a fenébe lehetett ilyen piszkosul szexi? Most komolyan? Senki sem volt ennyire dögös. A való életben főleg nem. – Akkor, találkozunk a partin?

– Ott leszek – mondtam.

Megfordultam, és elindultam a kocsim felé, majd egy percig ültem a kormány mögött, miközben a légkondi ezerrel dolgozott, pedig kint nem is volt annyira meleg.

– A pokolba is, Teddy – mormoltam magamban, miközben sebességbe tettem a kocsit, és kihajtottam a parkolóból. – Nem fogsz belezúgni egy kibaszott papba.

Második fejezet

 

Fordította: Aemitt

 

– Kicsit aggódtam, hogy Teddy lángba borul, amikor oda adtad neki az ostyát – mondta John, amikor Stone atyával odajött hozzám a partin.

A pap rendes utcai ruhát vett fel, vagyis szövetnadrágot és világoskék inget, de valahogy sikerült még vonzóbbnak lennie, mint a templomban a teljesen fekete-fehér öltözetében.

Egy pillanatra döbbenten elhallgattam, de aztán rájöttem, hogy mindketten engem bámulnak, és várják, hogy válaszoljak.

– John – mondtam, és biccentettem az idióta sógoromnak. – Atyám.

– Mr. Bartlett – mondta Stone atya, és egy vigyor játszott az ajkán. – Örülök, hogy újra látom.

– Megyek dobok egy sárgát – mondta John, és hátba veregette a papot, mielőtt elbotorkált volna.

– Elbűvölő, mint mindig – mormoltam, a szememet forgatva. – Nem akar leülni?

– Köszönöm – Stone atya leereszkedett a velem szemben lévő székre, és elmosolyodott. – Bocsásson meg a nyersességemért, de hogy lehet, hogy a mai napig nem láttam magát a templomomban?

– Ó, úgy érti, mert a családom többi tagja buzgó katolikus? – kérdeztem.

– Őszintén szólva... igen – értett egyet, és halkan kuncogott.

– Hát, azt hiszem, csak átugrott... engem ez a hagyomány. – Oldalra billentettem a fejem, és az arcát tanulmányoztam. – Ugye nem azért van itt, hogy megpróbáljon megtéríteni?

– Pontosan miből akarnám megtéríteni?

– Nem is tudom – vallottam be. – De nem vagyok rá vevő.

Az igazság az volt, hogy a szüleim soha nem kényszerítettek arra, hogy velük együtt járjak templomba, mert szégyelltek engem, és valószínűleg féltek, hogy mindenki más is meglátja bennem azt, amit ők látnak. Könnyebb volt egyszerűen elrejteni engem attól a világtól, mint nekik elfogadni a szégyent, hogy meleg fiuk van.

És ez nekem megfelelt. Egyáltalán nem érdekelt egy olyan vallás, amelyik amúgy sem akart engem.

– Ez így van rendjén – értett egyet Stone atya. – Hogy van az édesanyja?

– Nem túl jól – vallottam be egy vállrándítással. – A rák mostanra már szinte mindenhova átterjedt. Az orvosok szerint már csak néhány napig tart. De már nincsenek fájdalmai, azt hiszem vigasztalódnunk kellene ezzel. A Szent Mária kórházban van hospice-ban.

– Nagyon sajnálom, hogy ezt hallom – mondta. – Valószínűleg nem a legsimább témaváltás.

– Semmi baj. – Lehúztam a maradék italomat, és összerezzentem. Annie a férjét bízta meg a piával, és a zsugori nyilván a legalsó polcról származó szarsággal kezdte.

– Van egy bár egy háztömbnyire innen, ahol egy csodálatos, érlelt bourbont tartanak számomra – mondta Stone atya halkan. – Gondolom, nincs kedve csatlakozni hozzám egy igazi italra?

– A szó legszorosabb értelmében nincs semmi, amit szívesebben tennék – fogadkoztam.

Nem tudom, hogy azért éreztem-e magam vele ilyen hamar ilyen nyugodtnak, mert pap volt, és nem volt nyomás, hogy lenyűgözzem vagy teljesítsek, vagy mert már a hétévesek buliján a gabonapálinkától voltam részeg. De bármi is volt, jó volt úgy kiosonni egy férfival, hogy senki sem ítélkezik vagy feltételez rólad semmit.

– Szóval, a sógorod egy igazi figura – mondta Stone atya abban a pillanatban, amikor leültünk a bárpulthoz.

– Igen, szerintem Annie csak azért ment hozzá, hogy ne kelljen lecserélnie a monogramot a törölközőin. – A szememet forgattam. – Úgy értem, Ruth megszületett ebből a kapcsolatból, szóval nem olyan rossz a helyzet. De sosem kedveltem a fickót.

Őszintén szólva, ez hatalmas alulértékelés volt. De nem volt szükségük arra, hogy elmondjam a papjuknak, hogy kurvára gyűlölöm a fickót, és legszívesebben megölném, és elásnám valahol egy sekély sírba.

Amikor Annie elkezdett randizni John Buchanannel, a szüleink nagyon megörültek. Ami persze azt mutatta, hogy egyáltalán nem a megfelelő férfi volt a számára. De ahogy mindig is tette, feláldozta a saját boldogságát, hogy megtegye, amit elvártak tőle. Most már nyolc éve házasok és boldogtalanok voltak. Nem mintha ezt valaha is hangosan bevallotta volna. De ő a testvérem volt... így számomra nyilvánvaló volt.

– Nos, Teddy, maga mivel foglalkozik? – kérdezte Stone atya, miután felszolgálták az italainkat.

– Semmivel. – Nagyot kortyoltam a bourbonból, és elismerően felnyögtem. A fenébe, ez tényleg nagyon jó volt.

– Maga... semmit sem csinál? – Vonta fel a szemöldökét, mielőtt elvette volna a saját italát.

– Igen. Miután apánk meghalt, anya eladta az üzletet, szóval csak szakmai gazdagságom van. – Megvonogattam a vállamat. – Ez egy életmódbeli döntés. És mi a helyzet önnel?

– Hát... én pap vagyok – mondta mély kuncogással.

– Igen. Akkor ez egy teljes munkaidős dolog?

– Igen, ez egy életmódbeli döntés. – Egy apró cinkos kacsintással rám kacsintott, én pedig majdnem leolvadtam a kibaszott székemről.

Annienek igaza volt... micsoda kibaszott pazarlás.

– Vasárnap el kéne jönnie a templomba – mondta hirtelen.

– Ó, azt hiszem, abban már megállapítottuk, hogy nem vagyok vallásos. Ne vegye sértésnek, atyám. – Kihörpintettem az italom maradékát, és visszatettem a poharat a pultra.

– Nem vettem – biztosított róla. – És kérlek, szólíts Luke-nak. De akkor is... el kellene jönnöd

– Majd meggondolom – válaszoltam, felálltam, és egy köteg pénzt dobtam a pultra. – Valószínűleg vissza kéne mennem a buliba.

– Nem, legalább hadd fizessem ki a sajátomat – érvelt, és a pénztárcájáért nyúlt.

– Majd legközelebb – ajánlottam fel. Abban a pillanatban rájöttem, hogy ez úgy hangzott, mintha egy papot hívnék randira vagy ilyesmi.

Megbillentette a fejét, és egy pillanatig tanulmányozta az arcomat, aztán elmosolyodott, és bólintott.

– Vasárnap találkozunk – mondta, mielőtt megfordult és kisétált.

Picsába.

Igen... így lesz.

És lehet, hogy Johnnak teljesülni fog a kívánsága, és ezúttal én fogok lángra lobbanni. Mert elég biztos voltam benne, hogy egy pap utáni kéjvágy az igen nagy bűnök közé tartozik. Az a fajta, ami a pokol valamelyik bugyrába repítene, nem pedig az átlagos emberek közé.